„A háború gyermeke parancsra született. Mindig agresszív volt, sosem nevetett.”   S Jaebum emlékezett rá. Az ajkai között kifurakodó, rideg szavakra, melyek üvegszilánkként fúródtak a jelenlévők dobhártyájába, elméjükbe karcolva a satnya fénynyalábból kiváló ködöt, melyből kiemelkedett a vékony,…

Jaebum lehajolt a földre esett könyvért, összeszűkítve a szemeit, az aljasan szempillái alá szökő, vakító napsugarak elől menekülve. Lassan őszbe fordult már, az idő hűvösebb lett, s a házban uralkodó hangulat csak tovább szomorította a nappalok rövidülésének látványát. Itt-ott már kókadoztak a…

Letettem a kezemben tartott füzetet, s arcomat az ég felé fordítottam. Lehunyt szemhéjaimon át is látni véltem a ragyogó csillagok sűrű, ezüst ködét. Minél hosszabbra nyúlt az éjszaka, annál jobban gyötört az álmatlanság. Hónapok teltek el, s egyre bizonytalanabb lettem. Azt hittem az ismerős…

Fekete csendben játszott az éj. A Hold leghalványabb fényét is elkeseredetten itta a részeg égbolt. Hosszú uszályát húzta maga után a lagymatag szellő, megmozgatva az élettelen avar aprócska lakóit. Csontig hatolt a szokatlan hideg, lecsupaszítva a bőrt, megmarva a forró húst. Késett az éjféli…

 *A cím és az idézet Andy Biersack - Ribcage című dalából származik Fellépett a színpadra. A tömeg egyként adott hangot az örömének, hogy újra láthatják őt, a példaképet, az énekest, az elérhetetlen csodát, kinek nem csupán hangja, de arca is angyali. Féltékenyen dobbant a szívem, mégis a…

Hihetetlen erővel ütötte a boxzsákot. A tompa csattanások zaja kiszűrődött a folyosóra, a résnyire nyitva felejtett ajtón át. A résen bekukucskálva figyeltem minden mozdulatát. Az összepréselt ajkát, az arcélén legördülő izzadságcseppet, a nedves tincseit, melyek kuszán meredtek ezerfelé.…